2011. november 28., hétfő

Fájdalmas mosoly (4.fejezet)

-Ne is álmodj róla!-mondta szúrós szemekkel ,igazából egy valamin gondolkodtam el ebben a pillanatban meg tegyem vagy ne tegyem? De nem ,nem és nem...
-Azt nem te döntöd el.-mondta majd neki tolt a falnak és vadul megcsókolt,de újra eltoltam magamtól,és csak mélyen a szemeibe néztem már megint dühöt láttam bennük.
-Majd ha nem lesz feleséged.-mondtam magabiztosan,mire ő meglepődött azt gondolta hogy nem tudok róla,de rosszul tudja,tudom milyen a megcsalt nő szerepében lenni és nem akarok én lenni a gonosz perszóna aki elcsalj a házas férfiakat . Igaz ő bolond meg minden ,de mégis van felesége és ez így ne fair.
-Igazad van.-mondta sóhajtva ...-annyi mindent ne tudsz még Dámuci.-mondta megsimítva az arcom én meg csak zavartan néztem rá,nem értettem mire mondja ,de várok hátha képes lesz valamikor elmondani.
-A feleségemet baleset érte,ezáltal üvegek álltak az arcába és örök sebek maradtak rajta,így úgy gondoltam hogy én is teszek magammal valamit hogy  ne érezze magát kellemetlenül. Ekkor kelt  életre az álarcom..és miután közölte velem a feleségem hogy így ne hajlandó többet velem élni,na akkor kelt életre Joker.-a történetén elképedtem még soha nem mesélt a múltjáról,most már tudom miért .
-Én...sajnálom.-mondtam ,kicsit elszomorodva,majd  a szemeibe néztem jó mélyen ,de valami nem volt egészen jó .
-Tűnj el!-mondta rám kiabálva én pedig azonnal kimentem,aztán ajtó csapódás követte majd annyit hallottam hogy mindent neki vág a falnak ,csak jó erősen összeszorítottam a szememet. Bennem is belobbant a láng a düh lángja ,napokig kutattam hogy ki lehet a felesége ,majd megtudtam hogy mi a neve és hol lakik.
Nagy kertes házba lakott,ezt onnan tudtam hogy már előtte álltam ,éjszaka volt kezembe egy fegyverrel ,és egyetlen tölténnyel. Óvatosan lépkedtem az ajtó felé,próbáltam halkan végezni amit akartam. Feltörtem az ajtó zárját ,kinyitottam nagyon sötét  volt csak próbáltam kitalálni merre menjek.
Aztán megtaláltam a hálószobáját ,ami résnyire nyitva volt de láttam hogy valaki egyfolytában oltogattja a villanyt ,majd a hangja alapján könnyen felismerhető volt.
-Gyere csak beljebb szépségem.-szólalt meg Joker,én csak óvatosan közelítettem befelé,első amit láttam a felesége volt az ágyon heverve holtan,mereven néztem az ágyra . De amikor a fotel irányába néztem,elakadt a lélegzetem , a fehér szőnyegen végig vér cseppek voltak Joker arca mosolyra volt kanyarítva egy pengével...
Meglepődve néztem rá ,arcán a két seb olyan volt mint két beforrt seb.
-Na hogyan vagyunk?-kérdezte halál nyugodtan,mintha ez természetes lenne.-Na mi az nem mersz közelebb jönni?-kérdezte mogorván.
Egyre közelebb léptem majd egészen közel voltam hozzá,és letérdeltem elé és csak néztem értetlenül rá.
-Miért?-kérdeztem ránézve ,ő csak megrázta a fejét.-Miért?!!!-kiabáltam rá torkom szakadtából .
-Tudod a legjobb gyógyír a függőség ellen ..a fájdalom.-mondta ridegen,nem értettem lehet a feleségéről beszél.
-Nem róla beszélek...ő már rég nem érdekelt ..-mondta horkantva egyet a nő felé nézve.-Csak kíváncsi voltam hogy érted érdemes -e megcsinálnom amit érte.-mondta majd hirtelen minden világos lett.
Majd az ölébe ültem és mélyen a szemeibe néztem.
-Nem érdekelnek a sebeid.-mondtam majd vadul megcsókoltam,közben éreztem ahogyan a farmeromat szét bontja ,csak elvigyorodtam aztán észbe kaptam.
-De...-néztem a halott felesége felé aki az ágyon feküdt ,kicsit zavart is a jelenléte . Csak nem fogja ..vagy mégis?
-ohh igazad van...-mondta majd leszedett magáról az ágyfelé ment és egyszer csak a felesége hulláját levágta a földre,én csak meglepődve néztem rá..nem erre gondoltam igazából.
-Ágyon kényelmesebb.-mondta huncutan elmosolyodott majd magához kapott és olyan hevesen elkezdett vetkőztetni ahogy csak tudott,majd én sem foglalkoztam semmivel és ugyanezt tettem vele . És testét elszórtam csókjaimmal majd .....ráültem méretes farkára és vadul lovagolni kezdtem rajta. Kéjeseket nyögtünk mindketten,ami mindkettőnket egyre jobban felizgatott. ..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése